Az Alapítványommal része voltunk a Szentegyházi Gyermekfilharmonia 41 éves programjának. Kiss Gergő orgonált, majd Dénes Dorottya csatlakozott hozzá, a koncertet pedig szimfonikus- és kórusművek zárták a Sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Zeneművészeti Líceum diákjainak előadásában. Lőfi Gellért és Sipos Zoltán tanárurak munkája messziről látszik. Ezúton is Gratulálok! Haáz Sándor tanár úr - a Fili motorja - pedig egy legenda, és már csak a társaságában lenni is élmény.
Furus Ábelt pedig a folyosón „találtuk.” Lent buliztak a fiatalok de a hangzavaron egyszer csak átszűrődött a hegedűszó.
Olyan hegedűszó, hogy otthagytuk a poharakat, és ki kellett menni, meg kellett nézni. És akkor ott volt ez a fiú, sírt és énekelt a kezében a hangszer, mi meg csak kellett hallgassuk. Időnként megállt, méltatlankodott, nem az ő hegedűje, a falon találta a díszek között, de szép… De nincs rajta támasz, csúszik, de közben játszott és muszáj volt hallgatni. Másnap már ott volt Sepsiszentgyörgyön az alapítványi koncertünkön.
Utána a vacsorán az első életre való leckét meg is kapta:
Soha ne kérj bocsánatot a játékodért, ha megtettél mindent!
A hallgatók 98%-a meg van róla győződve, hogy szép volt.
(Egy bizonyos szint felett úgyse megyünk egy bizonyos szint alá.)
A maradék 2% tudja pontosan mi történt.
Annak a fele megvetendő, irigykedő, gonosz alak. Mindegy mit mondasz örülnek, hogy „jobbak mint te.”
A másik fele meg maga is ezerszer állt rossz hangszerrel, kimerülten, fázva, éhesen vagy elhagyatottan közönség előtt és igyekezett a legjobbat adni.
Ez a fajta ember már csak azért is szeret, mert ezek után nem lehet nem szeretni azt, aki ugyanazzal próbálkozik.
Úgyhogy a hallgatók 99%-a miatt nem kell mentegetőzni. Annak az 1%-nak meg kár.
Fiatalok, tehetségesek és akiknek tetszik ez az fiatalokat segítős alapítványosdi itt olvashattok a munkánkról:
Comments