Miért bukott meg a Carmen - koncert kiegészítő

Georges Bizet (1838-1875) élete végén, 36 évesen írta remekművét a Carment. Ritkán szárnyalja túl művész ily mértékben saját magát! Ott szerepelnek az operában személyes élményei, világlátása, amitől eredeti minden alkotás. Érzéki beállítottságú volt, vonzották a könnyű nők, ugyanakkor erkölcsi lény, amit nehezen egyeztetett össze. Ez a dilemma fejeződik ki a Carmenben. Érzékiség vagy Erkölcs? Bizet hezitált és ez érződött szerelmi életén.

Bizet Spanyolországa saját fantáziájából és álmaiból született, anélkül, hogy valaha járt volna ott. Az országot hagyományos népzenéből, lakóit személyes párizsi élményeiből teremtette.

1870-ben a Kommün rázta meg Párizst. A nők aktívan részt vettek a harcokban. Azok a képek, amelyeket a versailles-i katonák készítettek a harcoló nőkről inspirálták Bizet a Carmen szivargyári munkásnőinek megformálásában. A gyárban dolgozó nők mind rokonlelkek Carmennel. Fiatal, gyönyörű csempészek, ma valószínűleg drogoznának, piercinget csináltatnának, motoroznának.

Bizet nem volt a Kommün követője, de lenyűgözte a nők részvétele a politikában.

Carmennek igen széles az érzelmi skálája. Csodálatos humora van és állandóan provokál. Mindig azt hajtogatja, hogy őt nem lehet birtokolni, ő azt tesz amit akar. Ilyen személyiség volt Madame Célestine Galli-Marié az első Carment megformáló mezzoszoprán. Nagy szerepe volt a figura alapkoncepciójának megformálásában. Briliáns ötletei voltak. Meghatározták a karaktert és a Habanera végső verziójában is benne volt a keze. Állítólag tizenháromszor íratta át Bizet-vel a belépő áriát. És nem csak a zenét. A Carmen leghíresebb dalszövegeit Bizet a saját tollával írta. “Mert a szerelem mint a lepke oly csalfán ágról ágra száll, hogyha kergeted elhagy messze…”

Ezek a sorok fontosak voltak Bizet számára. Odaírta a margóra a librettó írójának: ezen, ne változtassanak ha lehet!

Ha a fiaimnak csak egyetlen tanácsot adhatnék a szerelemről, akkor az ennek a dalnak a megfontolása volna. Minden benne van, amit érzékiségről, csábításról, és annak komolyságáról tudni érdemes.

Az 1875-ös premieren a Torreádor áriát és a Habanerát megtapsolták ugyan, (a CD felvételen és a koncerteken ezt a két tételt és a nyitányt dolgoztam fel) de az előadás nem volt akkora siker, mint Bizet várta. A Carmen több fronton is sokkolta a hallgatóságot.

Például a főszereplők alacsony származásával. Közembereket állított színpadra, amit a polgári közönség nem tolerált az Opéra Comique elegáns miliőjében. Az is sokkoló lehetett, hogy valósághűen mutatta be az emberi kapcsolatokat.

A vágyról szól, ami zavarba ejtette az eladósorban lévő lányokat, illetve a felettük őrködő szintén korlátok között élő anyákat.

(Az Opera Comique már kialakításából fakadóan is a párizsi polgárság kerítő színháza volt, ahová a családok azért jártak, hogy megfelelő partit találjanak gyermekeiknek.)

Carmen halála is túl sok volt. A szerelembe nem volt szokás belehalni, csak a Nagy Operában. A halált választani a szerelem helyett a szabadságért?

Ezt a párizsi polgárság nem értette meg. Bizet lesújtott és kimerült volt. Visszavonult és még abban az évben meghalt. Franciaországban pedig csak 100 év múlva ismerték fel zsenijét.