Egy 100 éves virgonc

Február 12-én mutatták be 1924-ben a Kék Rapszódiát. Ez a nap egyébként Abraham Lincoln születésnapja is, így a nagy szabadsághősre hivatkozva a napot a Jazz egyenjogúsága kihirdetésének nevezték.

Az egyik úti célom, ha szabadon utazhatnék az időben ez a nap volna. Beülnék Mengelberg, Sztravinszkij, Stokowski, Rahmanyinov mellé a hallgatók közé és csak kapkodnám a fejem. Gershwin darabja legendás, több alkalommal is a koncertjeim csúcspontjaként szólt ez a mű, nem kis büszkeséggel, hogy szóló orgonán a világon elsőként játszottam, és tudomásom szerint az egész művet még mindig egyedüliként jegyzem. (Részleteivel többen is kísérleteztek, de nem egyszerű meló!) Itt bele tud hallgatni:

Belehallgatok

Itt pedig böngészhet az idei koncert listában:

Böngészek

Szabadság, fiatalság, életöröm, ritmus, zene, és a nagyváros hangjai, zajai, ez a Kék Rapszódia lelke. Ezt játszom minden alkalommal, amikor a billentyűkhöz ülök. Születésének közegeként az első világháború utáni évek hisztérikus Amerikáját kell magunk előtt látnunk. A közönség féktelen felszabadulni, szórakozni vágyásában mindig újabb műveket, rekordokat várt, és Gershwin azok közé tartozott, akik okosan kiszolgálták, de ugyanakkor irányították is az átlag ízlést. Mesélek róla többet is a fenti videóban, csak vissza kell pörgetni hozzá kicsit, mert a link a zenére mutat.