Február 12-én mutatták be 1924-ben a Kék Rapszódiát. Ez a nap egyébként Abraham Lincoln születésnapja is, így a nagy szabadsághősre hivatkozva a napot a Jazz egyenjogúsága kihirdetésének nevezték.
Az egyik úti célom, ha szabadon utazhatnék az időben ez a nap volna. Beülnék Mengelberg, Sztravinszkij, Stokowski, Rahmanyinov mellé a hallgatók közé és csak kapkodnám a fejem. Gershwin darabja legendás, és mi más lehetne az idei év koncertjeinek középpontjában mint ez a mű! Itt bele tudsz hallgatni:
Itt pedig böngészhetsz a (még nem teljes) idei koncert listában:
Szabadság, fiatalság, életöröm, ritmus, zene, és a nagyváros hangjai, zajai, ez a Kék Rapszódia lelke. Ezt játszom minden alkalommal, amikor a billentyűkhöz ülök. Születésének közegeként az első világháború utáni évek hisztérikus Amerikáját kell magunk előtt látnunk. A közönség féktelen felszabadulni, szórakozni vágyásában mindig újabb műveket, rekordokat várt, és Gershwin azok közé tartozott, akik okosan kiszolgálták, de ugyanakkor irányították is az átlag ízlést. Mesélek róla többet is a fenti videóban, csak vissza kell pörgetni hozzá kicsit, mert a link a zenére mutat.