Kézdiszentlélek egy remek példa a kapcsolati hálóra amit az Alapítványommal építünk. Innen származik Török Ákos aki sokszor zongorázott már a szervezésünkben az anyaországban, most pedig a segítségével Kiss Gergő jött ide orgonálni.
Korábban is volt már zene a templomban - ami azt illeti, Dávid István kántor úr rengeteget tesz Ferenc atyával együtt, hogy muzsikával teljen meg a több mint 600 éves templom - de ezek az alkalmak a misék után eddig szinte bocsánat kérően voltak.
Jól ismerem ezeket az alkalmakat kölyökkoromból, számtalanszor volt alkalmam így játszani. Amint a pap kilép a sekrestyébe a gyülekezet néhány széplelkű tagját leszámítva felpattan és szólhat akármi, játszhat akárki, kivonul.
De mi bolond művészek vagyunk, azt szeretnénk, hogy szebb legyen a világ. Az meg úgy lesz szebb, ha szépséggel (is) táplálkozunk, és nem csörtetünk el Bach zenéje elől, csak mert kifut a leves. Marasztalni kell tehát a jónépet!
Gergővel most marasztaltuk őket. Pontosabban ő marasztalta, én meg csak örültem az alkalomnak, hogy ezúttal nem járulékos baleset volt a koncert hanem főműsorszám.
Újabb nagyszerű közösséggel lett gazdagabb a kapcsolati hálónk, újabb remek embereket ismertünk meg, a kézdiszentlélekiek csodás élményt kaptak, Kiss Gergő pedig egy újabb koncerttel közelebb került a minden körülmények között magabiztos művészi állapothoz. Nyer-nyer helyzet, amit oly nagyon szeretek. Köszönjük az alapítvány támogatóinak, hogy ez az alkalom létrejöhetett! Köszönöm a szervezőknek, a munkatársaimnak, Gergő szüleinek, csak ahogy így hirtelen végig gondolom, 11 embert számolok, akik mind hozzátettek valamit ehhez az eseményhez. Aztán a koncert végén fiatal tehetségünkkel a világi dolgokat is gyakoroltuk. A mértékletes pálinkafogyasztást, majd az édes tokaji bor és házi meggyes pite kombinációját, amely kezdetben emelkedő szemöldököket később elismerő csettintgetést hozott. Innen folytatjuk, további „igazi” koncertekkel.
Az alapítványi munkánkról bővebben itt olvashat: