Szól annak, aki hisz a kemény, önfeláldozó munkában, szól annak aki szereti a szépet, és annak aki örül annak, hogy valami sikerül.
Az alapítványom fiatal tehetségei remekeltek Balatonbogláron.
De hogy is volt ez? Hiszen az ördög mindig a részletekben bújik meg.
Zsuzsával – lelkész asszonnyal – több éves barátságunk van. Hogy befogadja-e a fiatalokat Bősze Ádám műsorvezetésével egy telefonba került elintézni.
De miért pont oda vittünk egy koncertet?
Mert Zsuzsa körül közösség van. Az alapítványom egyik célkitűzése pedig az, hogy közösségeket építünk a Történelmi Magyarország egészén. Az építő habarcs pedig oda kell igazán, ahol a közösség maga is építkezik. Kívülről senkire nem lehet rákényszeríteni az élni akarást.
Sztár műsorvezetőnk, Bősze Ádám naptára olyan, mintha két heringes doboz tartalmát egy gyufásskatulyába akarnánk gyömöszölni, és mégis itt van velünk, segíti a munkánkat idén hétszer!
(Még kétszer hallgathatjátok meg az Antré koncerteket ebben a felállásban, November 20-án Tatabányán és 29-én Komáromban.)
Nem tudok elég hálás lenni, hogy Ádám sziporkázó egyéniségével megadja ezeknek a koncerteknek az alaphangulatát. Egy fiatal művésznek sokkal könnyebb így beleszokni a színpadi életbe.
Látni őt munka közben közönségként szórakoztató, szakmabeliként pedig inspiráló.
Az alapítványom protezsáltjaira pedig szívem legmélyéről büszke vagyok.
Csak lazán segítettük őket, hogy amiben csak lehet magukra legyenek utalva.
Hadd érezzék a munka, a felelősség, az áldozatok súlyát, hiszen így a siker még édesebb.
(Ha még nem ismerős az alapítványunk munkája, akkor a közösségépítés mellett arra vállalkoztunk, hogy az oktatási rendszerből hiányzó dörzsöltséget igyekszünk a színpadi és kulisszák mögötti gyakorlat segítségével bevezetni a fiatal művészek életébe.)
Hát ők megszervezték magukat, javították a hibákat, megoldották a betegségeket, utaztak a próbákra a koncertre, és minden nehézség, fizikai és szellemi nyomás ellenére ragyogtak.
És, hogy hol van az én helyem ebben? Hiszen úgy tűnik megy ez nélkülem is!
(Megjegyzem a cél ez.)
Zeneileg szinte sehol. Alig beszélünk szakmai dolgokról, az a szaktanárok és a fiatalok dolga.
Nem túl szerény véleményem szerint úgyis az a baj, hogy mivel ma már minden meghallgatható, mindenki hozzáfér a legnagyobbak felvételeihez, ezért idomulni is akar hozzájuk.
Ez viszont erodálja az egyéniséget, és az nagyon hiányzik a mai előadóművészekből.
(Tisztelet a kivételnek.)
Szóval az én dolgom a bíztatás. Ott lenni amikor valaki fel akarja adni, vagy amikor túl nagyot akar vállalni. A coaching - hiszen ennek a szakmának a legalsó lépcsőjétől idáig mindent láttam. Emberileg és szakmailag is, a sötétséget és a fényt is.
És az is a dolgom, hogy megnyerjelek Téged kedves olvasó, hogy ha tetszik az ügyünk, akkor itt olvass tovább, és támogass bennünket.
Lelkesek vagyunk, kicsit őrült zelóták, hiszünk benne, hogy szépséggel és belső erővel jobb világunk lehet. Hiszünk benne, hogy az erős közösségeink vezetnek át bennünket a nehézségeinken, és semmi nem tud olyan szorosan összekötni sokféleképpen gondolkozó embereket, mint az emelkedett szépség. Ettől persze a világ disznóságai még megtörténnek, de párhuzamosan alkalmunk van gyönyörködni is. Töltekezni, építkezni, értékes, emberhez méltó életet élni. És végül kinek nem szól ez a bejegyzés?
Annak, aki szerint minden szar. Ő éntőlem élheti az életét abban a pokolban, amit magának teremt.
