Húsvét, és az áldozat margójára
Frissítve: máj. 25.
Azt gondolnánk, hogy ez egy egyházi ünnep, de hadd gondolkozzak ezen most nyilvánosan. Krisztus ezen a napon az életét áldozta az emberiségért, így tanultuk. Van ennek egy vallásos magyarázata, de most szándékosan kerülném azt. Beszélek viszont a kulturálisról. Az, hogy valami értékeset áldozunk, hogy valami még értékesebbet érjünk el, olyan axióma amely a kultúránk egyik alapköve. Fontos megjegyezni nem minden kultúra esetében van ez így. A mai egyik áldozatom például ez a bejegyzés is. Heverhetnék helyette a teraszon, de helyesebbnek érzem ezt a beszélgetést. Heverészhettem volna a reggeli torna helyett is, de akkor még pár hónap és nem férnék be az orgona mögé. Ahová ki akarok lyukadni az, hogy ez mindannyiunknak, ebben a kultúrában természetes. Valamit feláldozunk valami nagyobbért. A kérdés, amit felvetek, hogy nem ezt tanítja nekünk Krisztus példája? Vallásosság nélkül, csupán pszichológiai szempontból kérdezem. Amikor kidobjuk ezeket az ősi történeteket, amik élni tanítanak mondván, hogy jobbat, könnyebben emészthetőbbet, modernebbet, vagy igazabbat találtunk az ezotériában, a bevásárlóközpontban, az emberi jogok vallásában, az akármilyen *lógusnál, nem annak a világnak ágyazunk meg, amit most élünk és amitől minden épeszű, érdemes lelkű ember szenved? Zéró áldozat, ellenben mindent megérdemlünk? Jogaink vannak, kötelességeink nincsenek?
Vajon milyen mélyen épült be ez a specifikus történet az emberi pszichébe - feláldozni a legértékesebbet, az életünket, valami nálunk nagyobbért, aztán feltámadni erősebben? (Ha úgy tetszik a gyermekeinkben.)
Csak néhány analóg példa, amin a mai "nem vallásos" generációk csüngenek, és ugyan ezt a történetet meséli:
Harry Potter - meghal, feltámad és győz.
Optimus fővezér a Transformerekben - meghal, föltámad és győz.
Darth Vader a Csillagok háborújában (ez ugyan egy elég érdekes fordított messiás sztori, mert a fiú váltja meg az apát de) - meghal, feltámad és győz.
Gandalf Gyűrűk Ura - meghal, feltámad és győz.
Batman, Superman soroljam még?
Milliószor nézzük meg, olvassuk el és milliomodszorra is lenyűgöz bennünket ahogy a megvert hős feltápászkodik a földről, és diadalt arat.
Feláldozni az életünket valami nagyobbért. Ennek az ünnepe van. Vallásos ünnep? Mi is az? Talán a távoli őseink üzennek így, csekély értelmű unokáiknak, hogy biztosan megértésék, hogy ez az élet értelme? Áldott Húsvétot kívánok! RG.