Böjte Csaba mellett

És Kolozsváry Tibor mellett.

Én Őket ismerem, és a nyakamat merem rátenni, hogy az utolsó sejt is egyenes bennük.

Alaptézisként leszögezem, hogy azt a felnőttet, aki egy gyereket molesztál szívesen kikísérem az erdőbe, és nem biztos, hogy mindketten visszajövünk. Talán jobb is neki, hogy a következő majd’ 30 évet börtönben tölti.

De tudjátok azokat a felnőtteket, akik Böjte atya 6000 gyermeke közül egyet se neveltek, egyet se gyógyítottak, egyet se hallgattak meg, de most megtalálták a hangjukat és úgy gondolták, rúgnak egyet valami szépbe, valami jóba, lehet, hogy szintén kikísérném az erdőbe.

Kétféle ember létezik. Az egyik, aki amikor egy ilyen történetet meghall, így szól:

„Istenem, talán még a teremtésbe is csúsznak néha hibák, mi emberek meg a saját léptékünkben végezzük a dolgunkat erőnkhöz mérten jól-rosszul. Ha az erőnk nem elég, nem tökéletes, ha hibázunk, hát bocsáss meg! Mi meg javítjuk amit tudunk, amit lehet, s tesszük tovább a dolgunkat ahogy tudjuk, s közben csendben zokogunk a hibáink miatt!”

A másik ember ha lát valami szépet gyanakszik. Hogy lehet az olyan tiszta, hogy lehet az olyan jó? Hiszen ő maga sem tiszta és jó. Magából indul ki. Ha ő nem, akkor más sem lehet jobb.

Felnőni egy ideálhoz komoly munka volna, lerántani a sárba könnyebb. Ezért amikor alkalom adódik, és össze lehet mosni a dolgokat az ilyen ember összemossa a bűnöst a pappal, és örvend, hogy neki nem kell emelkednie, nem kell jobbá válnia.

Az, hogy közben elpusztít egy ideált, nem érdekli, vagy talán észre sem veszi.

Az, hogy közben ő nem nemesedik és semmirevaló életét pont úgy folytatja mint eddig, az nem érdekli, vagy talán észre sem veszi.

Rettenetes lehet így élni.

Ő a bibliai Káin. Ő az, aki nem odaáll a testvére mellé, hogy - mondd mitől jó a te áldozatod, segíts nekem is, hogy jobb legyek, - hanem irigységében, szűklátókörűségében lemészárolja a testvérét.

De vannak Káinok akik a szellemi testvéreiket mészárolják le.

Mennyivel egyszerűbb ez! Nem javulni önmagukhoz képest, nem emelkedni, hanem eltüntetni a mértéket, elpusztítani a viszonyítási alapot.

Hiszen ha az nincs többé, akkor az a szemétdomb amit ők hordtak össze, az is hegyoromnak tűnik.

Csaba testvér, Tibor, bár nem kértétek, de én most ideállok közétek és ezek közé a modern Káinok közé. S ha emiatt rám is fröccsen abból amivel ők dobálóznak, hát vállalom.