Ars Poetica

Nyomtatás

Úton útfélen azt kérdezik tőlem, miért más a hangversenyem, mint a többi muzsikusé.

A válasz egyszerű: A muzsika mellett a hallgatókkal is törődök! Hogyan? Beszélek, és azokról a dolgokról beszélek, amelyek megvilágítják a darabok lényegét, amik megértést szülnek.
Édesapám arra tanított, hogy ne csak azt nézzem, ami történt, azt nézzem inkább, miért történt, ez vezet a megértéshez ami fontos, hiszen nem szerethetjük azt amit nem értünk. Így tolmácsolom hát a muzsikát is. Nem csak az számít, 1784 vagy 1785, hanem az is, hogy miért akkor. Mit mondott, mit gondolt a zeneszerző, mit érzett, mit írt a leveleiben milyenek voltak a körülményei. Ezen az úton haladva kitárul a világ, a klasszikus zene világa, amely lebilincselő, álmélkodtató, és mint minden ami szép, végletekig egyszerű, még ha sokszor túlbonyolítják is. Vannak, akik kevéssé értenek hozzá, de kritizálják. Olyanok is, akik mindent tudnak róla, és lexikonokat írnak a zenéről. Pontosabban arról, hogy 1765 vagy 66. Ám ez szerintem, bármilyen botrányosan hangozzék is, csak másodlagos.

Az elsőnek, az örömnek kell lennie. Hiszem, hogy ezért vagyunk itt ezen a Földön, az örömért. Ehhez egy szelet a muzsika, aminek akkor van értelme, ha eljátsszák, és azt valaki meghallgatja és megérti.
Persze azt is lehet mondani, hogy ez a Föld maga a pokol, de én azt hiszem, hogy ez a világ olyan, amit mi észreveszünk belőle. És ha jár nekünk az a perc az élőkoncert élményével, akkor megadjuk magunknak a lehetőséget, hogy a szépet vegyük észre.
Erre szakmai kollégáim legtöbbje csak annyit mond fanyarul, - inkább a művészetért játszik. Ez a kettő azonban nem kell, hogy két úton járjon. Sőt ha nem a legmagasabb szintű produkció hangzik el, akkor máris nem törődünk a hallgatóval. Nem szabad különválasztani a zenét és a szórakozást. Nem létezik olyan, hogy a művészetért írt zene. Vagy ha valaki azért írt, az elég baj. 
El kell felejteni a nyomott légkörű koncerteket, ahová a közönség csak betéved és mást nem várnak tőle, mint hogy illedelmesen lapítson majd végül esetleg tapsolhat egy kicsit ha egyáltalán van kedve.
Ausztrál fiatalok mondták egy repülőúton amikor a beszélgetésből kiderült, hogy orgonista vagyok, hogy nagyon szeretik az orgona hangját, de sokszor unalmas hallgatni. Mit mondhattam volna tízezer méter magasban hangszer nélkül, mint azt, hogy ha valaki lusta rajta játszani akkor az hallatszik is. Megmutatni a hangszer sokezer arcát, egy cél a művészetemben.
Ezen túl interaktív koncerteket szervezek, ahol - Leonard Bernstein nyomdokain - bevonva a közönséget, egyfajta zenetörténeti barangolással egészül ki az élmény, amiért érdemes eljönni legközelebb is! Talán ettől másak a hangversenyeim.
 
De az is lehet, hogy egészen egyszerűen csak a Gondviselő az, aki mássá teszi őket. Így jutalmaz, amiért kamatoztatom a talentumokat, amiket Tőle kaptam. Akárhogy is, köszönöm Neked kedves látogató, hogy megtiszteltél. Gyere el egy koncertre, vagy gyere el legközelebb is, és érezd jól magad. Majd igyekszem, hogy így is legyen!