Sajtómegjelenések

Új Ember - A hit regiszterei

2013.01.19.

"A nyitott szellemű lelkipásztorok, lelkészek, plébánosok a „törvény szellemét követve” helyet találnak e hangversenyeknek a templomban. Aki a törvény betűjét követi, azt mondja, hogy itt csak szakrális jellegű műveket lehet előadni. Ha hallelujázunk és zsoltározunk benne, akkor lehet, ha az egy „világi” darab, akkor nem. Ennél rosszabb, amikor eldöntik, hogy a Jóistennek mi tetszik jobban. Valaki egyszer azt állította: Isten jobban szerette Bachot és Buxtehudét, mint Ravelt és Gershwint. Amikor megkérdeztem, honnan tudja és miért gondolja ezt, zavart hallgatás volt a válasz.."



 

A hit regiszterei - Pallós Tamás írása


Rákász Gergely zenei nagyvilága

 

Szívesen idézi egyik példaképét, Albert Schweitzert: „Az a baj a világgal, hogy az emberek nem gondolkoznak.” Szilárd értékrenddel, önmagára és a világra reflektálva, kiegyensúlyozottan és örömmel éli hivatását. Honlapja szerint: koncertorgonista (nem mellékesen a templomos lovagrend tagja). Világjáró, de mindig hazatérő művész. „Saját hangot” talált; ötletesség és nyitottság jellemzi. December elején jelent meg az adventi koncertsorozatának anyagát tartalmazó, Organ Magic című legújabb cd-je.

Rákász Gergellyel beszélgettünk.

 

- Néhány koncertet szerettem volna, kicsit több időt akartam tölteni a családdal, de aztán annyira jó adventi műsor sikeredett, hogy ebből született egy lemez is. És ha már van lemez, akkor ne csak néhány alkalom legyen, így végül húszállomásos országos hangversenysorozat lett belőle. A szervezést és az orgona szállítását végző stáb nélkül nem ment volna. Így azért egyszerűbb volt, de ez is napi tizenkét-tizenhat óra munkát, heti hat, néha hét alkalmat jelentett az elmúlt három hónapban. Csajkovszkij, Vivaldi, Debussy, Händel, Bach szerepelt a programban. Nem csak a darabokat játszottam el, mindegyikhez kapcsoltam egy-egy történetet. Igyekeztem megmutatni, hogy az egyes zeneszerzők milyen élethelyzetben írták a darabot, milyen nehézségekkel küzdöttek. Láthatjuk, hogy az általunk nagynak gondolt emberek hogyan botladoznak életükben, hogyan vágják rájuk az ajtót, aztán hogyan másznak be az ablakon. Amikor a többi zenész panaszkodott, Händel például vállalkozást indított... Ebből derűt, életörömet, lendületet lehet meríteni. Ajándéknak szántam az egészet, és úgy tűnt, átment az üzenet, mert a koncertek után rengetegen írtak a Facebookra, a honlapomra, hogy mennyire feltöltődtek. Magyarország a panaszkodók olimpiájának aranyérmese lehetne; szeretünk és nagyon jól tudunk panaszkodni. A hallgatók körében őrült sikere volt, hogy nem feltétlenül kell így élnünk, hanem cselekedve, pozitívan, és a nehéz helyzetekben előremutató, jó döntést hozva.

 

Kis kitérő. Említette a hangszert: mit gondol a hagyományos és a digitális orgonák vetélkedtetéséről, ami a templomokban, illetve szakmai körökben gyakori „vitatéma”.

 

- A digitális orgona mellett egyrészt az szól, hogy jóval olcsóbb, mint egy felépített sípos orgona, másrészt minimális a karbantartási költsége, harmadrészt el lehet vinni oda, ahol nincs hagyományos orgona. Magyarországon számos kisvárosban nincs olyan orgona, melyen hangversenyt lehetne adni. Most addig várjunk, ameddig a településnek vagy a templomnak lesz arra ötvenmilliója, hogy felépítsen egy hangszert? Egy hívő templomi közösség, gyülekezet sokszor a végletekig feszül, hogy pályázati pénzekből, adományból, nagy lemondásokkal felújítson egy orgonát, aztán pedig nincs, aki minőségileg ki tudná használni. Nem alakul ki koncertélet, ami azt is elősegíthetné, hogy a beruházás megtérüljön. Pénz hiányában szerintem a sérült, lerobbant orgonák helyett érdemes olyan hangszert vásárolni, amellyel húsz évig nincs gond. Sok esetben fordítva ülünk a lovon. Ne a közösség legyen az orgonáért… Felesleges tiltakozni egy hangszer ellen, mert digitális, és áldani a sípost, mondván, hogy az az igazi. Az én hangszerem ma piacvezetőnek számít; nincs párja, többet tud, mint egy sípos orgona. Az olaszok tíz évet dolgoztak ezen a hangképzés tekintetében teljesen új technológián. Azért vettem meg, mert amikor elvittek egy templomba, ahol ilyen volt felállítva, nem tudtam megmondani, hogy sípos orgona szól-e, vagy digitális. Ott árulta el magát, amikor bekapcsolhattam rajta a csembalót, a hárfát, a vonóskart vagy a zongorát…

 

Hogyan született meg az ifjúsági koncertek gondolata?

 

- 2005-ben azzal a céllal költöztem haza az Egyesült Államokból, hogy olyan helyeken indítsuk el a klasszikus zenei életet, ahol addig nem volt, vagy csak alig. Eljutottam arra a pontra, amikor az ember már nem kifelé írja az önéletrajzát, hanem befelé. Amikor már nem az a fontos, hogy mennyi helyen jártam a világban, és hány ezren hallgattak, hanem az, hogy mit tettem le az asztalra. Nagyon sokat kaptam Magyarországról: szeretetet, barátságot, szerelmeket, egy gyönyörű nyelvet, amelyen öröm beszélni... És odaát felmerült bennem a kérdés: mit adtam, mit adhatok vissza? Chicagóban vagy Seattle-ben, ahol sokáig éltem, az én koncertem az ottani klasszikus zenei élet gazdagságában csak egy hangverseny a több száz között. Ha viszont elmegyek egy magyar kisvárosba az sokszor az évi ötből egy koncert. Hol jön létre nagyobb érték?
Egy régi pedagógusbarátom mondta, hogy olyan jók az általam játszottakhoz fűzött bevezetők, magyarázatok, nem mennék-e el az iskolájába tartani egy ilyen koncertet a gyerekeknek. Gondoltam, nem esik le a fejemről a korona; próbáljuk ki, ha van erre alkalmas helyük. Odaadták a tornatermet, amelyet az alsó tagozatosok gyönyörűen berendeztek, rajzokat, festményeket készítettek hangszerekről, zeneszerzőkről. Csodálatos hangulatú diákkoncert volt, ahol a klasszikus zenéhez nem úgy közeledtünk, mint valamiféle szent tehénhez. Arra használtuk, amire való: szórakozásra, feltöltődésre, épülésre, lelki gazdagodásra… A pedagógusok felfedezték ezt a lehetőséget, és egyre több helyre hívtak meg. Rendszerint az esti nagy koncertek délelőttjén tartjuk a diákoknak szóló matinét.

 

Mi a módszere, az iskolai program sikerének titka?

 

- Aktualitásokkal kezdem. Most éppen PSY Gangnam Style című borzalmas számával indítottam a történetet, amit mindenki ismer. Aztán felteszem a kérdést: mitől klasszikus a klasszikus, és vajon ebből a zenéből lesz-e valamikor klasszikus? Miért van az, hogy előveszünk háromszáz éves darabokat, másokat pedig egy év alatt elfelejtünk? Ennek szellemében nézzük végig a műveket: milyen igénnyel készültek, hogyan és milyen körülmények között születtek? Megmutatom például, hogy Vivaldi Gloriájában az „in excelsis Deo” résznél a zeneszerző olyan „ívet” írt, amellyel fölénk rajzolja az eget. A gyerekek az apróságokon keresztül rálátnak, milyen értékektől lesz klasszikus egy zene. Amit nemcsak összehánynak, hogy gyorsan a slágerlisták élére kerüljön, hanem komoly meggondolással, szöveg és zene együttállásából lesz maradandó érték. Házi feladatot is szoktam adni nekik: ha hazamennek, gondolják át, hogy amit feltöltenek az MP3-lejátszóikra, vajon lesznek-e klasszikusok, mint a Beatles, a Queen, Vivaldi vagy Csajkovszkij; vagy inkább zenei szemetet hallgatnak, ami legfeljebb arra jó, hogy kitöltse az időt, a végtelenül egyszerű tuc-tuc-tuc pedig arra, hogy elvegye az ember gondolatait. A tapasztalat az, hogy a gyerekek negyede utána feljön a Facebook-oldalamra, lájkol, kommentel… Óvatosan és ügyesen kell közelíteni a fiatalsághoz, de őrült igény van minderre. Ha beülnék az orgona mögé, és csak játszanék, én volnék az a haszontalan szolga, aki elásta a talentumai felét; és akkor mit szólna a gazda, amikor egyszer csak visszatér?

 

Az értékközvetítés azért nem mindig zökkenőmentes; mondhatjuk, hogy a „program egyeztetése” éppen a katolikus templomokban a legnehezebb…

 

- A nyitott szellemű lelkipásztorok, lelkészek, plébánosok a „törvény szellemét követve” helyet találnak e hangversenyeknek a templomban. Aki a törvény betűjét követi, azt mondja, hogy itt csak szakrális jellegű műveket lehet előadni. Ha hallelujázunk és zsoltározunk benne, akkor lehet, ha az egy „világi” darab, akkor nem. Ennél rosszabb, amikor eldöntik, hogy a Jóistennek mi tetszik jobban. Valaki egyszer azt állította: Isten jobban szerette Bachot és Buxtehudét, mint Ravelt és Gershwint. Amikor megkérdeztem, honnan tudja és miért gondolja ezt, zavart hallgatás volt a válasz. Ha hiszünk Isten mindenkor jelen levő teremtőerejében, akkor azt is hiszem, hogy ő tette az ihletet a remekmű szerzőjének a fejébe-lelkébe. Nekem is ő adja az ihletet, amikor egy átiratot készítek és előadom. Szerintem ez az isteni munka lényege: teremteni, adni; jobbá, szeretőbbé, derűsebbé, mosolygósabbá tenni az embereket. Egy boldog ember könnyebben éli az életét. Amikor Gershwin Kék rapszódiáját játszom, könnyen mondhatják rá, hogy ez nem szakrális mű. De minden mély és értékes dolog rendet tesz az emberben. Erre legjobb példa Bach, aki a legkevesebb eszközzel a legtöbbet mondja el.
Előfordul, hogy valaki nem hívőként, hanem éppen egy koncert miatt jön el a templomba, és ott megérinti valami, mondjuk a lelkész, a pap bevezető gondolatai Istenről, a művészetről; utána még jobban kinyílik a lelke, mert hallgat egy szép koncertet. Hát nem úgy jön el néha Isten, ahogy Ady írta? „Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten.” Egy pap bátran mondhatja: hallgasd meg, mert a lelked épül tőle; aztán gyere el újra, mert van itt egy közösség, ahova jó tartozni, ahol neked is helyed van. Ma, amikor egyre kevesebb a hívő, különösen nagy szerepe lenne az „odakötésnek”. Hiszek a rendben, az önálló gondolkodás, a cselekvés és az értékadás teremtő- és összetartó erejében. A Biblia legfőbb parancsa: szeresd Istent és szeresd a másik embert. Ez a lényeg, ezzel a kettővel a világ végéig el lehet menni. Művészként, katolikusként vallom: ez a közös nevezőnk, a vallási különbözőségek másodlagosak.

 

Készül már a következő sorozatra, esetleg valami újdonság?

 

- Nem baj, ha valamit nem fejlesztünk tovább. A nyugati típusú civilizációt megöli a még több. Nem tudunk megállni valahol, és azt mondani: amit teszek, az pozitív és jó, és jövőre ugyanezt teszem. Tavaly kicsit a százötven éve született Debussy körül forgott a műsor, idén a kétszáz éve született Wagnert és Verdit ünnepeljük, így biztosan foglalkozom majd velük is. De maga a metódus nem változik: értékteremtő módon szólni gyerekekhez, felnőttekhez, kicsit bennfentessé téve őket a zenében. Ha azt tehetem, amit tavaly, boldog ember leszek.


Hangversenyek és jegyrendelés

Következő hangverseny

2019. január 12. 18:00
Budapest - TÉL - Ráadás koncert

Kapcsolat

Baráti Kör

Személyes koncertértesítők, kedvezmények